Pihenés kaja után. :)

Itt fekszem az ágyamban, nézem a Dr. House-t. Itt van mellettem Ő is, átölel. Szeretem! :)
Csak azt nem, hogy húzgálja a hajam! :DDD

Vannak még érdekes emberek...

Hellóka Everybody!
Sokmindent nem értek az emberekben... Talán ezért is szeretnék pszichológiát tanulni, hogy megfejtsem a Föld leghiúbb, legnagyravágyóbb állatát.
Szóval ismét az Aduk!
Ad. 1.: Nézelődök blogokon, és a csaj azért hisztizik, hogy reméli, nem írnak semmiből, mert nem volt ideje tanulni. Mit is csinált délután? (Mert persze ezt is leírja!) Hazaért, kajált, írásbeli. Csörög a barátnő: hamarabb jövök! "Hajmoscsi", szárítás, vasalás, sminkelés. Megjön barátnő, go mozi, aztán "pipa és iszi". Meg kockulás, társasozás. És mikor a nővér hazaér, és látja, hogy "picit" fogyott a pia, az nem gond. Az egész blog a mozizásról, filmnézésről, vásárlásról, piálásról, és bulizásról meg pasizásról szól. Hmm...
Ad. 2.: AVON. Mindenki ismeri, ha máshonnan nem, reklámokból. Énis csinálom, de csak hobbiszinten, semmi komoly tervem nincs vele. Nem is nagyon megy. Ugye úgy van, hogy kell 5000 Ft-ha rendelés, hogy el tudjam küldeni. Most épp csak össze tudtam szedni, és aki először leadta, az elkezdett hisztizni, hogy neki nem kell, mondjam vissza. Mondom: már nem lehet. Erre ő: akkor ezt még kifizetem, de többet nem rendelek! Akkor pukkadj meg, hisztis picsa. Ezerszer elmondtam, hogy hogyan megy ez az egész. És tudták, hogy nem jött most olyan gyorsan össze. Nagyon felhúztam magam ezen. Arról sem tehetek, hogy pénteken feladtam, és csak egy hét múlva szállítják ki. Istenem... "Nekem az nem jóóó, nekem mostanra kellett volnaaaa!"
Ad. 3.: Ma állunk Adriánnal buszmegben, kezdünk felszállni a fél3as buszra. Szerettem volna rávenni, hogy menjünk a 3assal, de azt mondta, hogy rohadt éhes, így nem erőltettem. Aztán jön a hívás egy haverjától: várjatok meg, gyertek a 3assal. Azt mondta: OKÉ. Nekem meg kicsúszott a számon: nekem nem, neki meg igen! Természetesen azt hitte, hogy komolyan gondolom, ami nem teljesen igaz. Kicsit szarul esett, ezt bevallom, de nem bántam. Mert kiderült, hogy megígérte már neki, hogy egyszer majd megvárja. A lényeg, hogy hazakísértek!
Ad. 4.: Nagyon sokan el vannak ájulva Pesttől. Nem értem, miért. Az tuti, hogy viszonylag jobb az élet ott, de én nem hagynám itt a falum azért a hangyabolyért!

Nah, legyen ennyi mára! Jóéjt, ilyenkor 22:50-kor!

Sziasztok mindenki!

A második bejegyzés... Hol is hagytuk abba? Jah, igen, a két legfontosabb személynél. Kíváncsiak vagytok rájuk? Igazából mindegy, most úgyis róluk lesz szó.

Adrián. Az első szerelmem. A pasim. Az én egyetlenem. Egy suliba jártunk, két évig osztálytársak voltunk. Akkor ő egy másik lánnyal járt, az egész iskola róluk beszélt, de ők ezt nem is vették észre. Aztán szakítottak. SZMK-bál... Vele táncoltam a bécsi keringőt kétszer is. A második táncnál jöttem rá, hogy nem közömbös számomra. Mindig, mikor a suliban elment mellettem, éreztem az illatát. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy először ez miatt szerettem bele. Két barátnőm segített, hogy összejöjjünk. Sikerült is nekik, a kis szende, szorgalmas, "stréber" lány és a nem épp mintatanuló, de kedves, aranyos srác egymásra talált. Tanárok és diákok egyaránt meg voltak döbbenve ezen, a mai napig nem értem, miért. Februártól szeptemberig tartott. És nem csattant el csók. Ez azért még érthető, hisz nekem ő volt az első, mindenben. Zavarban voltam, ha vele voltam, mégis jól érezem magam. Aztán én a Tekóba kerültem, és sokáig nem találkoztunk. Hülye voltam, és szakítottam. Utána tudtam meg, hogy lelkileg összetörtem, padlóra küldtem ezzel. Aztán összejött egy kiscsajjal, én meg fokozatosan ráébredtem, hogy szeretem.

Itt jön a képbe az "ikertesókám", Sandy.
Elválaszthatatlanok vagyunk, mindenben segítjük egymást. Ő rugdosott, ő segített, hogy újra összejöjjek az én bolondommal. Voltak szép pillanatok, mikor a pályán ülve csak nevetve figyeltem, ahogy a kiscsaj meg Candy üvöltöznek egymással. Nah igen... A régi szép idők! :D

Egy suliba, egy osztályba járunk. Anyáink is együtt tanultak anno. Összenőttünk, néhány tanárnak már az a furcsa, ha nem együtt lát minket. De ilyenre ritkán van példa.
Itt vagyunk harmadikosok, lassan végzünk. De sajnos más-más érdekel minket, így nem tudom, mi lesz. Viszont nélküle unalmas lenne az életem, és nem is lenne már az igazi.

Adriánra visszatérve... Hosszú távra tervezünk. Ő tényleg az a srác, aki mindent megtesz azért, akit szeret. Nem szeretném ismét elveszíteni, és hiszem, hogy ő az igazi, és hogy létezik az, hogy valaki elsőre megtalálja azt, akit neki teremtettek. Vele szeretném leélni az életem, jóban-rosszban, békében-vitában-durcában. Igen, mi is szoktunk hisztizni. De egy ölelés, egy csók, az, hogy megbeszéljük, mindent rendbe hoz. És a legszebb: nem tudunk haragudni egymásra.
Na jó, talán egy ici-picit...
Tehát, hosszútáv... Ha tehetnénk, már most összeköltöznénk. Csak ide, nem messze. A faluba. És ugyanúgy tanulnánk tovább, míg nem végzünk. Aztán munka, család... Ahogy ő szokta mondani: egy focicsapatnyit. Imádja a gyerekeket. Szegény el lesz kényeztetve! :D

Kezdjük az elején...!

Nah akkor itt az első...

Legyen egy kis eligazítás!

Ad.1.: Nem mondom, hogy nem írok neveket, tudom, hogy fogok. Legfeljebb nem mindenkiét.

Ad.2.: Szleng szavak és sípolnivalók is bent lesznek, előre szólok, csak hogy ne legyen az, hogy nem.

Ad.3.: Mindent, ismétlem, MINDENT le fogok írni, amit szeretnék. Lehet, hogy lesz, akinek nem fog tetszeni, és azt mondja, hogy ez nem ide való, nem szabad, nem illik... Most elmondom: nem igazán érdekel, akkor ne nézzen ide. Ennyi.

Ad.4.: Tuti, hogy lesznek benne a családommal, barátaimmal, iskolával kapcsolatos infók, erre sem kell nagyon figyelnie, akit zavar. E-mail-ben és komiban reklamálást felveszek.

És akkor egy kis bemutatkozás!

Nevem nem fontos. Születtem... régen. Korom: pont annyi. Lakhely: valahol Európa közepén. Családom van. Apám, anyám, hugom. Vannak macskáim, de mint olyanok, folyton elmennek. És születnek. Volt egy kandúrom, aki olyan volt, mint egy kutya. Szeretett, és én is szerettem. Ha leültem a teraszra, ő rögtön jött, felmászott az ölembe és elkezdett dorombolni. Hatalmas volt, gyönyörű vörös-fehér bundával. Megfojtotta egy kutya, a szomszéd 3 héttel később szólt, hogy elásta. Addigra már nagyon aggódtam miatta. A mai napig szörnyen hiányzik az én Eragonom.

Van pasim is. Már csak néhány hét és másfél évesek leszünk. Borzasztóan szeretem. Ő az én Mindenem, az Életem, az, aki a lelket tartja bennem. Ha nem lenne velem, még ma is egyedül lennék. Már jártunk egyszer, még mikor nyolcadikos voltam. Fél évig tartott akkor. Február táján összejöttünk, és egész jól elvoltunk. Csók nem csattant el, csak puszi a szájra. Aztán a nyáron nem sokat találkoztunk. Én új suliba mentem, és szeptember elején szakítottam vele. Hülye voltam. Ő az a tipikus pasi, aki ha jár valakivel, azt igazán szeretetből teszi. Nem becsültem ezt meg, és szívtam. Később rájöttem, hogy szeretem még. Addigra ő már mással volt. És itt jön a képbe legjobb barátnőm, akivel "ikrek" vagyunk. Jóformán a lelki társam, mindig mellettem van, jóban-rosszban. Ő segített, nem hagyta, hogy feladjam. Azt mondta, szerezzem vissza. Ne hagyjam magam. Ha ő nem rugdos, akkor nem jöttünk volna újra össze.

A két legfontosabb ember az életemben.

Adrián és Sandy.